Robin Hood uzsorás volt és nem olyan önzetlen, mint a róla élő legendákban.
Ezt állítja egy új könyv a XII. századi angol útonállóról. Szerzője a brit John Paul Davis, aki szerint Robin Hood ugyan rabolt a gazdagoktól, de afféle hitelcápaként is ténykedett: a megszorultaknak kamatra kölcsönzött.
Robin Hood: az ismeretlen templomos - ez Davis könyvének címe, arra utalón, hogy Hood tagja volt a templomos lovagok idővel nagyon meggazdagodott rendjének, amely valóban folytatott pénzügyleteket. (A rend, amelyet eredetileg a szentföldi zarándokok védelmezésére alapítottak és szegénységi fogadalmat tettek tagjai, bő 200 évig létezett hivatalosan, IV. Fülöp francia király csapott le rá 1307-ben, és számolta fel jogilag 1314-ben.)
Davis feltételezését a legrégebben megjelent Robin Hoodot említő írásos műre, egy balladára alapozza. Abban Hoodtól kölcsönt kér egy lovag, aki eladósodott egy apátnál. Kap kölcsönt, miután Hood megkérdezi tőle, van-e kezese. A 400 font hitelt Little Johnnal utaltatja ki Robin Hood egy év "futamidővel". Ez hatalmas összeg volt, akkora, hogy - Davis szerint - nem lehetett egy útonálló saját kincstárában, szervezetnek kellett állni mögötte.
A balladában egyébként Robin Hood ellopja - méghozzá személyesen - az apát pénzét, hogy ezzel büntesse kapzsiságáért, amikor pedig a lovag visszatér, hogy rendezze adósságát, nem fogadja el a pénzt, mondván, már megkapta, kétszeresen helytelen lenne "bevételeznie". Helen Phillips, a Cardiffi Egyetem angol irodalom professzora szerint a balladában a hangsúly Robin Hood nagylelkűségén van, nem pedig a hitelezés aktusán.
Robin Hood legendája gyakran megihleti a filmkészítőket